Sentinel – A vízkezelés specialistája
A vízkezelés és a központi kazán
A vízkezelés szükségessége
Néhány központi fűtés szerelő szakembernek az a véleménye, hogy zárt rendszerek esetében nincs szükség vízkezelésre. A vízzel kapcsolatos problémák elterjedtsége és a vízkezelés egyre népszerűbbé válása azonban megcáfol minden ilyen érvet. Az biztos, hogy vannak bizonyos olyan problémák a nyitott tágulási tartállyal felszerelt rendszereknél, amelyek egyszerűen nem léphetnek fel egy zárt rendszerben. A rosszul elvégzett összeszerelés miatt bekövetkező korrózió és elszennyeződés azonban gyakran előfordul mindkét rendszertípus esetében.
Azt a mítoszt is fontos eloszlatni, hogy egy jól megtervezett és jól összeszerelt rendszerben nincs szükség vízkezelésre, mert abba nem juthat be oxigén. Bár igaz, hogy a nagy koncentrációban jelen levő oxigén jelentős korróziót okozhat, különösen a lágyacélnál, az oxigén jelenléte nem feltétlenül szükséges a korrózió bekövetkezéséhez.
A kazánoknál a víz felőli oldalon fellépő problémák elsődleges oka az, hogy törmelék marad a rendszerben az összeszerelés után.
A modern falikazánok bonyolultabb készülékek, mint a hagyományos kazánok, és emiatt kevésbé tűrik el a nem megfelelő vízoldali körülményeket.
A szennyeződések sokfélék lehetnek. Új rendszerek esetében ezek általában a préseléskor használt olaj, fémforgács, folyasztószer maradványok, vagy más, összeszerelésnél keletkező törmelék, amely az alapját képezheti annak a szigetelőrétegnek, amely kialakul a hőcserélőben vagy a szivattyúban. A régi rendszerekbe beépített új kazánokat pedig hasonló módon elszennyezheti, vagy akár el is tömítheti az olyan laza törmelék, mint pl. a radiátorokból származó magnetites iszap.
A törmelékkel kapcsolatos problémák elkerülése
Egy új kazán felszerelése előtt a rendszerből az összes törmeléket el kell távolítani. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet két fontos tényre: (a) Nem lehet a rendszert teljesen kitisztítani kémiai tisztítószerek alkalmazása nélkül; és (b) A rendszerbe beépített leeresztési lehetőségek között sok olyan van, amelyet nem lehet átmosási célra felhasználni.
Az is nyilvánvalóvá vált, hogy van néhány gyakorlati akadálya annak, hogy szó szerint követni lehessen a szabványok előírásait. Ilyen akadályokat jelentenek a rendszerekbe beépített nagy átmérőjű átmosószelepek hiánya, az összes radiátor, a primer hőcserélő és a csőhálózat kiürítésének gyakorlati nehézségei, valamint a konkrét átmosási művelet definíciója és körülményei körüli zavar.
A rendszereket összeszerelő szakemberek számára számos kémiai tisztítószer áll rendelkezésre, és fontos, hogy annak kiválasztásánál figyelembe vegyék a rendszerben várhatóan megjelenő szennyezőanyagok jellegét. Az is fontos, hogy olyan terméket válasszanak, amely megfelel a kazán gyártója által megfogalmazott előírásoknak. Ehhez olyan termékek állnak rendelkezésre, mint az új rendszerekhez használható Sentinel X300, vagy a régi rendszerekhez (beleértve azokat a rendszereket is, ahol korábban már problémák jelentkeztek) használható Sentinel X400.
Ahogy fentebb kiemeltük, annak biztosítása, hogy egy rendszert hatékonyan átmosható lehessen, nem könnyű.
Bár számos gyártó elkészítette a nagy átmérőjű átmosószelepek prototípusait, ezek közül csak nagyon kevés került felszerelésre.
A vízkőképződést megakadályozó és korróziógátló inhibitorok alkalmazása
A kazánokban levő hőcserélők a korrózió miatt csak ritkán hibásodnak meg; gyakoribb a radiátorok korróziója és ilyenkor olyan törmelékek keletkeznek, amelyek problémákat okoznak a kazánban.
A leghatékonyabb korróziós inhibitorok azok, amelyek reagálnak a fém felületével, és egy stabil, fém-inhibitor védőréteget hoznak létre. Ennek a védőrétegnek a hatékonysága nagyon nagy mértékben függ annak koncentrációjától. Többféle fémet tartalmazó rendszerekben a terméknek inhibitorok keverékét kell tartalmaznia, hogy a rendszerben levő minden fém megkapja a megfelelő védelmet.
Például az alumínium a felületén keletkező védő hatású oxidrétegnek köszönhetően ellenáll a korróziónak; ezt a réteget azonban a felületre „rágalvanizálódó” oldott réz, vagy a vas korróziójából származó és a felületre lerakódó szilárd anyagok szétrombolhatják. Tehát a kiválasztott inhibitornak képesnek kell lennie arra, hogy megvédje a korróziótól a rezet és a vasat, és a vízoldalon elő kell segítenie ennek a védő oxidrétegnek a kialakulását az alumíniumon. Az a tény tehát, hogy az alumíniumot egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a központi fűtési rendszerekben, szükségessé teszi az inhibitor gondos kiválasztását; ez elkerülhető olyan több fémre is alkalmazható inhibitor alkalmazásával, mint a Sentinel X100.