Sentinel – A vízkezelés specialistája

Vízkeménység

Magyarországon a jelenleg értékesített falikazánok 50 %-a kombikazán. Ezek a kazánok tartalmaznak egy lemezes hőcserélőt. Manapság ez az a hőcserélőtípus, amelyet csaknem minden kazánban használnak, és ez a hőcserélő kemény vízben hajlamos lehet a vízkövesedésre. Ha megnézzük Magyarország térképét, nyilvánvalóvá válik, hogy területének kb. 66 %-án kemény a vezetékes víz, tehát a tavaly értékesített kb. 1 millió kazán közül sok üzemel majd olyan körülmények között, ahol fennáll a vízkőképződés veszélye.

A keménységet eredetileg úgy definiálták, mint a víz „szappanfogyasztási kapacitását”. Mivel a keménységet elsősorban a kalcium és a magnézium okozza, megfelelőbb definíciója lehet az, hogy „a víz kalcium- és magnézium-ion tartalmának mértéke”.

A szabvány az ilyen vizeket keménynek és nagyon keménynek minősíti. 1 mg/l ugyanazt jelenti, mint az 1 ppm (millió részből egy).

Szigorúan véve nem a teljes keménységet jelző szám az, ami jelzi, hogy a víz milyen mértékben okoz majd problémát a háztartási felhasználás során. A teljes keménység két részre osztható; a régi kifejezéseket használva az állandó és a változó keménységre. A változó és az állandó keménység a keménység azon részeit jelzik, amelyek melegítéskor sorrendben könnyen és nehezen képeznek vízkövet. A vezetékes víz esetében a változó keménységet természetes lúgosságnak is nevezik, és magában foglalja az összes oldott bikarbonát és karbonát iont. Amikor a vizet 40 °C-os hőmérséklet fölé melegítik, a kalcium és magnézium ionok reagálnak az összes karbonát és bikarbonát ionnal és üledék keletkezik.

Ha a bikarbonát és a karbonát ionok utánpótlása kimerült, további kicsapódás nem következik be. Ritka esetekben előfordul, hogy a karbonát és bikarbonát ionok koncentrációja meghaladja a kalcium és magnézium koncentrációját. Ebben az esetben az összes keménység változó keménység, és a víznek nincs állandó keménysége.