Vízkezelés kondenzációs kazánoknál

Tények és határértékek

A modern kondenzációs kazánok kompakt, szűk járatú hőcserélői kiemelten érzékenyek a fűtővíz minőségére. A nemzetközi épületgépészeti szabványok (például a VDI 2035) szerint a fűtési rendszerek biztonságos üzemeltetéséhez három kritikus vízminőségi paramétert kell szigorúan ellenőrizni és beállítani: a kémhatást, a keménységet és az oxigéntartalmat.

Az első kritikus tényező a fűtővíz kémhatása. A kazánok alumínium-szilícium ötvözetű hőcserélői kizárólag egy rendkívül szűk, 7,0 és 8,5 közötti pH-tartományban stabilak. Amennyiben a víz ennél lúgosabbá válik, a fém természetes védőrétege feloldódik, ami a hőcserélő belső falának gyors elvékonyodásához és kilyukadásához vezet.

A második tényező a vízkeménység. Amikor a fűtővizet vagy a használati melegvizet 50–55 °C fölé melegítjük, a vízben oldott kalcium- és magnézium-ionok elveszítik oldhatóságukat, és kemény vízkőrétegként csapódnak ki a hőcserélő belső falán. Ez a lerakódás kiváló hőszigetelő, amely rontja a hőátadást, növeli a gázfogyasztást, és a fém helyi túlhevülése miatt intenzív kazánzajt, fémes csattogást, végül repedést okoz. Emiatt a rendszert kizárólag lágyított vagy sótalanított vízzel szabad feltölteni.

A harmadik tényező az oldott oxigén jelenléte. A hálózati vízzel bekerülő, vagy a műanyag csöveken (oxigéndiffúzió révén) folyamatosan utánpótlódó gáz reakcióba lép a fűtési rendszer acél felületeivel, és fekete magnetitiszapot (rozsdát) képez. Ez a hordalék elzárja a szelepeket és tönkreteszi a modulációs szivattyúkat.

A víz kémiája mellett a fizikai és biológiai szennyeződések is károkat okoznak. Új rendszereknél a csövekben maradó gyártási olajok és a savas folyasztószerek (flux) égnek rá a hőcserélőre, míg a régi hálózatok korszerűsítésekor a radiátorokból kimosódó korábbi rozsdahordalék tömíti el az új kazánt. Ezzel párhuzamosan a padlófűtések alacsony, 30–45 °C közötti vízhőmérséklete ideális táptalaj a baktériumoknak és gombáknak. Ezek a csőfalakon nyálkás biofilmet képeznek, amely elzárja az áramlást, a biofilm alatt pedig a mikrobák agresszív savakat termelve lyukasztják ki a fémeket.

A professzionális kivitelezés lépései

A problémák megelőzése érdekében az üzembe helyezés előtt a teljes fűtési hálózatot külső mosószivattyúval és iszaplazító vegyszerrel ki kell mosni, mivel a sima hálózati vizes öblítés hatástalan.

A tisztítást követően a rendszert fel kell tölteni korróziógátló és pH-stabilizáló inhibitorral (például Sentinel X100-zal), a felületfűtési körökbe pedig tartós hatású biocid adalékot (például X700-at) kell adagolni a biológiai lerakódások ellen. A vegyszerek mennyiségét a csőhossz és a radiátortípusok alapján pontosan kiszámolt víztérfogathoz kell igazítani, mert a kazánteljesítményből való becslések súlyos alul- vagy túladagolást okoznak. Végezetül a kazán visszatérő ágába egy mágneses iszapleválasztót kell beépíteni, amely folyamatosan kiszűri a vízben lebegő fém-oxidokat.